A palindrom vagy (régiesebb elnevezéssel) palindróma a szójátékoknak, azon belül is az anagrammáknak egy fajtája. Kétféle értelemben használatos:

• (a szűkebb, eredeti értelemben) olyan szó vagy szókapcsolat, amely visszafelé olvasva is ugyanaz,
• (tágabb értelemben) olyan szó vagy szókapcsolat, amely visszafelé olvasva is értelmes (bár nem azonos az eredetivel).

A betűk tagolásának természetesen nem kell megegyeznie, és sokszor a rövid vagy hosszú magán- és mássalhangzók különbségét, valamint a kiejtett hangok szabályos rögzítését (például „haggya”) is figyelmen kívül hagyják.
A palindrom szó melléknévként is használatos olyan betűsorokra, amelyek visszafelé olvasva is értelmesek, illetve az eredetivel azonosak.

• A császár ász ácsa.
• A fasori pap papirosa fa.
• Ah, tán nátha?
• A jogsi is gólya.
• A jós icipici sója.
• Akit a kanócra ma nyálaz, az a lány a marcona Katika. (korhely)
• Aki takarít rám, az a mártír, a Katika.
• Akire rábízna: Zanzibár Erika.
• A kólanyalóka. (zellerede)
• A kultúra rút luka.
• A Kupa apuka.
• Aludna ma a mandula.
• Ami rém talány, s a lány a nyálas nyálat méri ma. (Bodza)
• Ami őt szerelemmel eresztő ima. (korhely)
• A nyári kelet a telek iránya. (Neszt Tibor)
• A patak. Á, klafa, irtunk nutriafalkákat, apa? (György Tamás)
• Apáca, lenyel a cápa!
• A pipitéri rétipipa.
• Arany nyara.
• Artúr, át a Határ útra! (zellerede)
• A sári pap írása.
• A Sáti bácsi csábítása. (zellerede)
• A tálamba’ bab, maláta.
• A tyúkólba rab dobál, de kenguru rúg neked lábodba, rabló kutya.
• Az nem menza. (zellerede)
• Ácson komorak a romok. No csá! (zellerede)
• Barbara arab rab.
• Csak a mama makacs.
• Csáp alakú kalapács.
• Csopak meg csupa papucs, gemkapocs. (György Tamás)
• Dávid sógorom morog: ósdi vád
• De ne sebesen edd!
• Deres asszír issza sered. (korhely)
• Derék Editedet idekéred.
• Eb merev dögét, s tégöd verembe!
• Ede szénné szed-e? (zellerede)
• Edit, ide! (Sóti György)
• E két répát, na vedd agárdi, drága, de van tápértéke. (Az RTV újság pályázatából, a 60-as évekből.)
• Eledelemet emeled-e le? (Bokor Nándor)
• Eleven, te is ebédre fõve kéred e gödröt? Ördöge derék evõ, ferdébe sietne vele. (Bokor Nándor 2005.)
• Ennyi dinnye!
• E.P.Gőte gépégető gépe. (zellerede)
• Erős, amit a fa, s ama mamlasz dromedár locsol rád, e mord szalmamama s a Fatima söre. (korhely)
• Erős a sas őre.
• Erőszakos kannak sok a szőre.
• Erőszakos kanpapnak sok a szőre!
• Etel lehellete.
• Ettől Tibikéd a viagrás ókínai Anikó sárga ivadék Ibit lőtte. (korhely)
• Életem Etelé.
• Én hallak, Allahné. (zellerede)
• Évák eledele kávé.
• Géza, kék az ég.
• Goromba rab morog.
• Gödrös ördög.
• Hallak, Allah. (zellerede)
• Ideteszem a meszet Edi! (korhely)
• Indul a görög aludni.
• Indul a kutya s a tyúk aludni.
• Indul a pap aludni.
• Kelemen nem Elek.
• Keleti telek. (Sóti György)
• Kengyel egynek.
• Ken kötötte kettőtöknek. (zellerede)
• Kerek erek.
• Keresik a tavat a kis erek.
• Kész a szék.
• Két agya hagyaték. (zellerede)
• Két régi levél a gyártól: a tejet a lótrágyalével ígérték!
• Kido szava: tavaszodik. (zellerede)
• Ki láv, éggé válik. (zellerede)
• Kis Elek elesik.
• Kis erek mentén, láp sík ölén odavan a bánya rabja: jaj, Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik! (Demők Béla)
• Kiszel eszik (Sam111)
• Kitűnő vőt rokonok orrtövön ütik.
• Komor romok.
• Komor görög romok. (Bodza)
• Kosarasok kosara sok.
• Lapp alak merev távolsági igáslovát verem kalappal.
• Lep Elek lángnál kelepel (Sam111)
• Latin ital.
• Leventét nevel.
• Levődik idővel! (zellerede)
• Létkoktél. (zellerede)
• Lakkos a bál, tíz emelete tele mezítlábasokkal.
• Ma báli létem metéli lábam. (Bodza)
• Mára a Zsuzsa arám. (Neszt Tibor)
• Meg ne egyem a szíved, a gyáva eset tettese a vágya, de visz a megye engem. (korhely)
• Meg ne lássál engem!
• Mentőt nem!
• Meszet eszem a neten, a neten a meszet eszem. (korhely)
• Még égig ér a régi gégém. (zellerede)
• Mér kell e krém?
• Mi égi szár a varázsigéim! (zellerede)
• Navarra arra van.
• Nálatok az az akó talán?
• Nem áll ott törött toll, ámen.
• Néma mén.
• Némedi pap ide mén.
• Ném odaadom én. (Sóti György)
• No, drága! Két kölesér régen a kost sokan egérré se lökték Agárdon.
• No, láttad orrodat tálon? (korhely)
• Nő legel a legelőn. (Bodza)
• Nő legel a Billa-ban, a bal libalegelőn. (korhely)
• Nyári irány.
• Óh, a tahó!
• Óh, a kisegér lohol! Rég esik a hó? (György Tamás)
• Ó, víz ivó! (zellerede)
• Ő köll: ököllökő! (Sóti György)
• Ön Barbara, arab rabnő.
• Ön ejtette ki talán már a kisadi-hidasi karámnál a tikettet, Jenő? (Grétsy László)
• Ősz sző.
• Öt teknősön kettő. (zellerede)
• Papa, apa a pap! (Nagy Zoltán)
• Papa ír, rí a pap. (Bodza)
• Papa, rakat tököt takar a pap. (Bodza)
• Paplannal pap.
• Palinyrómák: ámornyi lap. (zellerede)
• Pókszóró horoszkóp. (zellerede)
• Rám német nem lel, elmentem én már. (1943)
• Ráz a zár! (Neszt Tibor)
• Rémes tóga bagót sem ér.
• Réti pipitér.
• Réz, az ér? (zellerede)
• Római fővezér s rézevő fia Mór.
• Romokat régi erő katonanótaköre ígért, a komor. (korhely)
• Rút, dagadt úr.
• S a lány nyálas. (Bodza)
• Sátán Olaf a falon átás.
• Sátrat ikerre kitartás.
• S e hét szerelem elereszt, éhes. (zellerede)
• Simogat a rút, eleven nőd, Nelli, a Rákos-menti kúp alakú kalapú, kit nemsokára illendőn nevele túratagom is. (korhely)
• Sokáig él Légi Ákos.
• Sok sokkos kos. (Neszt Tibor)
• Szalma, maga mamlasz! (György Tamás)
• Szárad a darázs.
• Szárad a madarász, szárad a madár, rád a madarász szárad, a madarász. (korhely)
• Szív zivatara, sok kosarat a víz visz. (korhely)
• Sző a pap, papa ősz. (Bodza)
• Szuezi Zeusz.
• Szüpermen nem repűsz? (s ám a Tamás sodra Kardos)
• Tavasz avat.
• Tán őtet kitehetik tetőn át?
• Tánya, kérek kerek kerékanyát! (Korbai Zoltán 2009.)
• Tekerek kerek kereket. (Bodza)
• Te mező, neveled eleven őzemet.
• Te pék, láttál képet?
• Tette istenet siettet. (zellerede)
• Te, szétlök a költészet! (zellerede)
• Téllét.
• Tibor, adod a Robit? (Sóti György)
• Tologatjuk a kutyagolót. (Sóti György)
• Üresek, amin lélekkel élni ma keserű. (zellerede)
• Zénó, rád a madár, ó, néz. (zellerede)

Vagy kissé bugyuta vers:
Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán.